m.helt blogja

A legnagyobb karácsonyi felfedezésem idén azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a Walkers zacskós vajas teasütemény. Gyerekkoromban az egyszerű kekszeket és csokikat nassoltam, nem igazán a bonbonokat és teasütiket, így érthető lemaradásom oka. Meglehetősen tartottam tőle, hogy száraz lesz vagy túl édes. De amikor már sok kollégám is rágta a fülem, hogy elhihetem, nem fogok csalódni, akkor azért a kíváncsiság győzött. Főztünk egy mennyei Citromkrémes Rooibusht és ebbe mártogatva tapasztaltam meg először azt, amit utána az egész karácsonyi szünetben hiányoltam.

Váratlan fordulatot vett az előbbi posztban említett Oshawa diéta. Már a 8. napon tartottam a tízből, amikor arra keltem, hogy szédülök, nem jól vagyok, mindjárt beájulok, az ágyban!

Mostanában szörnyen rászoktam a szundira. Amikor az első ébresztő után még lenyomok ötöt 10 percenként. Tehát a tervezetthez képest 50 perccel később kelek ki az ágyból. Ez azt eredményezi, hogy igazán már csak a legszükségesebbekre van időm reggel, mint a mosakodás, öltözködés és a hűtőből kivenni az előző este bekészített ebédet.

Elsőként tegyük tisztába, miféle fajzat ez a vörös fokföldirekettye avagy a nálunk rooibush másutt rooibos néven ismert "tea": valójában ez egy dél-afrikai cserje, annak zsenge hajtásaiból készült főzetet isszuk.  Neve magyarra fordítva vörös bokrot jelent, ezért és főzetének színe végett hívjuk vörös teának is. Ebből kifolyólag koffein tartalma sincsen, helyette ásványi anyagokban gazdag, úgy, mint kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium és réz. Cserzőanyag tartalma alacsony.

Az őszi-téli időszak legkedvesebb teáját szeretném ma bemutatni. Fantázia neve: Diótörő. Tőlem azért kapta a 'Diós ébresztő' becenevet, mert mindig csak délelőtt iszom belőle. Először a 'Diós álom' jelző jutott mennyei ízéről eszembe, de félő, hogy ez félreviszi, és azt sejteti, hogy ez egy nyugtató, álmosító tea, pedig egy ceyloni fekete alapú igencsak serkentő hatású teáról van szó. Isteni dió, mogyoró, narancshéj, rózsaszirom, szegfűszeg és fahéj adja meg ezt a mámorítóan süteményes ízt.

Fóbiáinkat is pont így győzhetjük le, állítólag.

Az óvoda játékos menetéből és a nyár nagyinál töltött pihenős napjaiból nem lehet olyan könnyű átszokni egy olyan feszített, órarendekkel teli intézménybe, mint az iskola. Ám mindennek megvan a maga varázsa. Ilyen például az első osztályban használatos piros-kék kétoldalú korong vagy az első tolltartó. De egy kisgyerek nem feltétlenül fogja értékelni ezt, csak jóval később szépül meg az emlék. Addig is valamivel motiválni kell, hogy élvezettel gondoljon egy olyan helyre, amit nagy valószínűséggel még minimum 12 évig "munkájának" kell tekintenie.

Minél kevesebb a vásárló, annál több a "szabadidő". Nyáron ez mondhatni természetes jelenség egy teaház életében. Ilyenkor aztán könnyen előfordul, hogy ennek ellensúlyozásaként többet kísérletezem a teákkal, kipróbálok ezt-azt, összekeverek első hallásra össze nem illőeket (majd rájövök, hogy nem véletlenül nincsen olyan kompozíció vagy épp felfedezek valami isteni teakompániát), valamint újra kóstolgatok olyanokat, melyeket már régen nem ittam.

Nekem mit jelent a teázás? Bármely napszakban: kikapcsolódás. Akár egy reggeli feketét iszom, akár egy délutáni zöldet, mindig ügyelek arra, hogy ne kapkodás legyen. Úgy nem esik jól. Megteremtem a harmóniát. Ha a környezetemben valamilyen külső tényező miatt nem tudom, akkor "csak" belül teszek rendet. Erre nekem szükségem van, mint például egy szép bögrére is. Ezek felszínes dolognak tűnhetnek, de valójában tényleg fontosak számomra. Ha nincsen egyáltalán időm ilyenekre, inkább bele sem kezdek.

Egyik kolléganőm a nagy melegre való tekintettel úgy döntött, kipróbálja, milyen a tea főzete, ha hideg vízben van áztatva. Az Oolong teánkkal próbálkozott, a www.tea4you.blog.hu oldalon olvasható az ő tapasztalata.
Természetesen kapva kaptam az ötleten és egy aromatizálatlan gyümölcsteával kipróbáltam ugyanezt.