m.helt blogja

Ma dolgozom itt utoljára. 
Még emlékszem, mennyire spontán jött az életembe ez a munka. Emiatt is hiszek a véletlenekben. A sztori nem annyira izgalmas, mint amennyire tanulságos.
Mindig szerettem a teát, de természetesen annyira nem ismertem, hogy a megszokott filteresből vagy a -már szálas- gyümölcsökből kilássak.
De a sulis papírjaim átvétele után, pályakezdő szakmabeliként kellett egy két lábon a földön álló munka. Ezért az Árkádban néztem szét. Mindenhol kiadták az utam, hogy fényképes önéletrajzzal térjek vissza.

Váratlan fordulatot vett az előbbi posztban említett Oshawa diéta. Már a 8. napon tartottam a tízből, amikor arra keltem, hogy szédülök, nem jól vagyok, mindjárt beájulok, az ágyban!

Mindig elmondom a vásárlóimnak, ha zöld vagy fehér teát vásárolnak, hogy óriási pazarlás, ha az első főzet után kidobják a teafüvet, hiszen többször, akár háromszor is leönthetik ugyanazt. Tettem vettem az üzletben, nem tudtam eldönteni, milyen teával indítsam a napot, mikor megláttam egy pamut filterben előkészített, ám még soha le nem főzött adag Jasmin Pearl-t. Ez egy golyóvá sodort, jázminos, elképesztő minőségű (bár ezt akkor meg nem tudtam, hogy valóban ennyire lenyűgözően magas minőségű) fehér tea.

Ez a finom kínai tea (Haicha) lett az új napindítóm a reggeli rituáléban. Egy pödört szálú kínai zöld tea, aminek enyhén süteményes utóíze van. Elkészítése 60-70°C-os vízben 1,5-2 perces áztatási idővel. Gyors és egyszerű, ám mégis fenséges minőségű, hiszen én többször is, akár 3-4-szer is újra szoktam önteni. Gyönyörű világos sárgás főzetének megvan a maga bája.

A legnagyobb karácsonyi felfedezésem idén azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a Walkers zacskós vajas teasütemény. Gyerekkoromban az egyszerű kekszeket és csokikat nassoltam, nem igazán a bonbonokat és teasütiket, így érthető lemaradásom oka. Meglehetősen tartottam tőle, hogy száraz lesz vagy túl édes. De amikor már sok kollégám is rágta a fülem, hogy elhihetem, nem fogok csalódni, akkor azért a kíváncsiság győzött. Főztünk egy mennyei Citromkrémes Rooibusht és ebbe mártogatva tapasztaltam meg először azt, amit utána az egész karácsonyi szünetben hiányoltam.

Váratlan fordulatot vett az előbbi posztban említett Oshawa diéta. Már a 8. napon tartottam a tízből, amikor arra keltem, hogy szédülök, nem jól vagyok, mindjárt beájulok, az ágyban!

Mostanában szörnyen rászoktam a szundira. Amikor az első ébresztő után még lenyomok ötöt 10 percenként. Tehát a tervezetthez képest 50 perccel később kelek ki az ágyból. Ez azt eredményezi, hogy igazán már csak a legszükségesebbekre van időm reggel, mint a mosakodás, öltözködés és a hűtőből kivenni az előző este bekészített ebédet.

Elsőként tegyük tisztába, miféle fajzat ez a vörös fokföldirekettye avagy a nálunk rooibush másutt rooibos néven ismert "tea": valójában ez egy dél-afrikai cserje, annak zsenge hajtásaiból készült főzetet isszuk.  Neve magyarra fordítva vörös bokrot jelent, ezért és főzetének színe végett hívjuk vörös teának is. Ebből kifolyólag koffein tartalma sincsen, helyette ásványi anyagokban gazdag, úgy, mint kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium és réz. Cserzőanyag tartalma alacsony.

Az őszi-téli időszak legkedvesebb teáját szeretném ma bemutatni. Fantázia neve: Diótörő. Tőlem azért kapta a 'Diós ébresztő' becenevet, mert mindig csak délelőtt iszom belőle. Először a 'Diós álom' jelző jutott mennyei ízéről eszembe, de félő, hogy ez félreviszi, és azt sejteti, hogy ez egy nyugtató, álmosító tea, pedig egy ceyloni fekete alapú igencsak serkentő hatású teáról van szó. Isteni dió, mogyoró, narancshéj, rózsaszirom, szegfűszeg és fahéj adja meg ezt a mámorítóan süteményes ízt.

Fóbiáinkat is pont így győzhetjük le, állítólag.