Minden, amit a teáról tudni érdemes
A tea története az ókori Kínáig nyúlik vissza, közel 5000 évvel ezelőttre. A legenda szerint Kr. e. 2732-ben Shen Nung császár fedezte fel a teát, amikor egy fa levelei belehullottak a forró vízzel teli edényébe. A császárnak megtetszett a különös illat és elbűvölte a főzet színe, ezért megkóstolta, ezzel felfedezte a teát, ami mára a víz után a világ második legkedveltebb italává vált. Íme egy cikk, amiben mindent megtudsz a teáról.
A kezdetek: az emberiség és a természet egyensúlya
Shen Nung császár némi gondolkodás után a főzetet "ch'a"-nak nevezte el, Krisztus előtt 200-ban pedig a Han-dinasztia egyik császára úgy rendelkezett, hogy a teára egy külön – olyan írásjelet – kell használni, amely faágakat, füvet és közöttük egy embert ábrázol, ezzel szimbolizálva azt, hogy a különleges és népszerű ital egyensúlyba hozta az emberiséget a természettel. A szót chá-nak vagy csa-nak ejtették, ebből eredt később az orosz csáj szó, ami szintén teát jelent.
A következő századokban a tea népszerűsége egyre nőtt, Kínában hatalmas teaültetvényeket hoztak létre, a teakereskedők meggazdagodtak, teaházak nyíltak, a teázás szokássá és társadalmi eseménnyé vált. Mindeközben a kínai birodalom rendkívül szigorúan ellenőrizte a tea készítését és termesztését: még azt is előírták, hogy csak olyan fiatal nők szüretelhették a tealeveleket, akik nem ehettek fokhagymát, hagymát vagy erős fűszereket, nehogy a kezükön lévő illat, vagy ételmaradék megzavarja a tea ízét.
Egészen a 17. századig minden kínai tea zöld tea volt, ami azért okozott gondot, mert a szürethez közeli időpontban kellett fogyasztani, enélkül vesztett az ízéből, akár megromlott. Akkor azonban felfedezték azt a fermentációs eljárást, amitől a tea tartósabb lett, és fekete. A fermentálás lehetőséget nyújtott az exportra is bár időközben a Kína körülötti országok is meglátták a teában rejlő lehetőségeket és olyan tea nagyhatalmak jöttek létre, mint Tibet, Japán és Oroszország.
Camellia Sinensis: a tea
Minden tealevél és minden teafajta kivétel nélkül a Camellia sinensis növényből származik. Ha nem ettől, akkor azt hivatalosan nem is hívjuk teának. A Camellia Sinensis viszonylag igénytelen növény, amely (természetes környezetben) sok helyen megél, átlagosan 7-10 méter magasra nő.
Ahol kifejezetten a tea felhasználásra termesztik, ott visszavágják ezért inkább cserjeszerű, 1-1,5 méter magas így sokkal könnyen szüretelhető. Az ősteacserjék, vagy ősteafák (amely a legendák szerint már több mint 1000 éve teremnek) mellett egy átlagos teacserje (vagy teafa) 50-70 évig is él és terem, fiatal korában (nagyjából 7-11 évesen) adja a legjobb ízű teát. A Camellia Sinensis egész évben nő, örökzöld, akár többször is szüretelhető.
Bár a két legismertebb a kínai és az asszám, a Camellia Sinensis-nek – azaz a tea cserjének – 4 változata ismert. A kínai (Camellia Sinensis) a Camellia Sinensis var. assimica (ez az asszám) mellett a Camellia Sinensis publimba és a Camellia Sinensis dehugensis.
Érdekes tény, hogy a világon ma már több mint 60 országban termelnek teát és minden nap megközelítőleg 3 milliárd ember teázik.
Miért különböznek a teák?
Ha többféle (akár a boltokban kapható filteres vagy például a tea.hu-n vásárolható szálas) teát kóstoltál már, észrevetted, hogy az egyes teák íze eltér egymástól. De hogyan lehetséges az, hogy az egyazon növényből származó kétféle fekete tea íze eltér?
A válasz szinte döbbenetesen egyszerű: a tea ízét nagyban befolyásolja a termőterület éghajlata, a talaj, az, hogy hány éves a cserje és még akár olyan apróságok is, minthogy kevernek-e hozzá – akár csipetnyi – illatot, ízt, vagy kizárólag a teát iszod.
Hasznos tipp: ha leveles teát fogyasztasz (vagy akár vágottat) és némi tea benne marad a bögrédben semmi gond. A tealevelek fogyasztása (bármilyen formában, akár nyersen is, a szüret pillanatában) teljesen biztonságosak, sőt, a bögrében maradt tealevélkékben még rengeteg antioxidáns és fontos ásványi anyag található, a fogyasztása akár javallott is lehet.
A teafajták
Függetlenül attól, hogy az összes tea egy növényből származik több fajtája létezik. Összegyűjtöttük melyek ezek és melyiktől mit várhatsz el.
A zöld tea
Mivel a zöld tea nem fermentált, és zsenge levelekből készül, ezért a legfrissebb teának is nevezik. A cserje felső levelet és a rügyet szedik le hozzá, rövid ideig szárítják, így lágyabbá és könnyebben megmunkálhatóvá válik. A zöld teában található a legtöbb antioxidáns és vitamin. A két legismertebb típusa a népszerű Sencha, amelyet a feldolgozási szakaszban gőzölnek, és a Matcha, mely a japán kultúra egy része is egyben.
A fekete tea
Többször is írtuk már eddig a fermentált szót, most is előkerül hiszen a fekete tea teljesen fermentált, ezért is fekete a levelek színe. A fermentáció egy egyszerű kémiai folyamat gyakorlatilag oxidációt is lehetne helyette mondani: az összesodort leveleket szétterítik, és meleg levegővel gyorsítják a száradási folyamatot, eközben rengeteg új kedvező vegyület keletkezik, melyek egészségesek és jellegzetes ízt adnak a teának. A fekete tea különlegessége, hogy a legismertebb, ám a kínai teakultúrában ezt a teát vörös teának nevezik, mivel a tej hozzáadásával narancssárga árnyalatot kap. A fekete teák ízprofilja kiadós és testes lehet, csonthéjas gyümölcsök, maláta és kakaó jegyekkel.
A fehér tea
A fehér tea különleges. Az összes tea közül ezt a legegyszerűbb előállítani, hiszen a legkevesebb feldolgozásnak vetik alá. Szakértők szerint éppen ezért mind aromájában, mind ízében a legfinomabb Ízprofilja finom, virágos és enyhén édes, ezért legtöbbször édesítés nélkül érdemes fogyasztani. A fehér teát gyakran használják a gyümölcstípusú variációk alapjaként, előnye még, hogy rendkívül alacsony a koffein tartalma ezért akár este is fogyasztható. A színe szinte áttetsző.
Az Oolong tea
Ha még nem ittál sárkányteát itt az ideje megtenned. Az oolong szó a kínai "wulong" szóból származik, ez pedig szó szerinti fordításban "fekete sárkányt" jelent. Az oolong teák ízprofilja a friss és virágos ízektől a pörkölt és testes ízekig terjednek. Az oolong egyike azon kevés teáknak, amelyeket többször is áztathatunk (vagy főzhetünk) és minden egyes áztatás különböző árnyalatokat és ízeket fed fel. (Ideális esetben 4-nél többször ne áztassuk)
A Pu Erh tea
Nagyon különleges tea, hiszen az íze idővel változik, egyre földesebb, mélyebb és gazdagabb lesz, egyre merészebben mutatja meg magát. Talán az egyik legnemesebb tea, amely a kínai Yunnanban található Pu-erh városról kapta a nevét. A pu-erh leveleket kezdetben a zöld teához hasonlóan dolgozzák fel, majd nedvesítik, időről időre forgatják és 60 napig fermentálják. A megjelenése is különleges, legtöbbször olyan, mint egy kisebb tégla vagy sütemény.
A matcha tea
A matcha egy zöld tea, amely közel 800 éve része a japán kultúrának és teaszertartásoknak. Az igazi teaszakértők szerint kiváló reggeli tea, mely lágyan és fokozatosan ébreszti fel a testet és a lelket. Világos, lágy, édeskés szinte kedves. Különlegessége, hogy a Camellia Sinensis növény fiatalabb leveleiből készül, a szárakat és az indákat eltávolítják, majd finom kővel por alakúra őrlik a teát. A matcha tea tehát por formájú, legtöbbször zöld.
A „nem tea” teák
A klasszikus, a teacserjéből készült és valódi – teákon túl léteznek olyan teák is melyek nevükben hordozzák ugyan a tea szót, hasonló az elkészítési módjuk, mint a Camellia Sinensis-ből készültek, de valójában nem teák.
A gyümölcsták
A gyümölcsteák klasszikus értelemben nem teák, hiszen nem a teacserjéből, hanem különböző gyümölcsökből és készülnek, akár hozzáadott ízekkel (ilyen a vanília, a karamell és számtalan más). Gyakran rendkívül intenzív ízélményt adnak, melyek kifejezetten egy egy gyümölcshöz vagy mixhez köthetőek.
A gyógyteák
A gyógyteák - amelyek, mint a gyümölcsteák, valójában nem teák - különböző növények gyökereiből, magvaiból, szárából, leveleiből és virágaiból (vagy terméseiből, ami azt jelenti, hogy inkább gyümölcstea) készülnek. Fogyaszthatóak kúraszerűen vagy alkalmanként. Fontos, hogy mindegyik keveréknek más és más a (gyógy)hatása.
A mate tea
A mate tea különlegessége, hogy bár tea (illetve nem tea csak úgy hívják) és olyan magas a koffeintartalma akár egy kávénak: tulajdonképpen sem nem tea, sem nem kávé. Az ízprofilja kifejezetten erős, keserű és növényi ízű, nagyon jellegzetes, a kávéhoz hasonló. Ha nem szereted a kávét, de egy olyan reggeli (vagy napközbeni) energialöketet keresel, amely megfelel egy csésze eszpresszónak, akkor éppen most találtad meg.
A Rooibush tea
Leginkább Dél Afrikában őshonos teafajta, mely telis tele van antioxidánssal: kétszer annyi van benne, mint egy átlagos zöld teában. Nagyszerű íze, egyedi színe és egészségügyi előnyei miatt (cinket és kalciumot is tartalmaz) világszerte rendkívül népszerű. Nagyon megosztó tea, hiszen vannak, akik egészen egyszerűen úgy vélik, hogy semmi köze a teához mások (akik eltekintenek konzervatív teafelfogásból) szerint viszont káprázatos.
Hogyan fogyaszd a teát: a víz, az áztatási idő és a hőmérséklet
Legyinthetnénk erre a kérdésre, hiszen mindannyian tudunk teát főzni: a forró vízbe kell rakni a filtert, vagy a tealeveleket, véljük. És bár igazunk is van, minden teának van egy olyan elkészítési módja, amellyel a legtöbbet tudod belőle kihozni, a legjobb ízvilágot érheted el. Ezt a víz milyensége mellett a hőmérséklete és az áztatás ideje együtt határozza meg.
A víz egyszerűen meghatározható: egy teához a csapvíz elegendő, de ha valódi gourmet teafogyasztó vagy, akkor érdemes tisztított vizet használni. Ez utóbbinak az előnye, hogy teljesen íztelen így sokkal jobban érezni a tea eredeti ízét, hátránya, hogy a tisztított vízben elvileg semmilyen ásványi anyag sem található.
A víz hőmérséklete fontos: a fehér és a zöld teának elég a 60-90 fok közti vízhőmérséklet, az Oolong, a fekete és a Pu-erh tea a 85-95 Celsius fokos vizet szereti, a gyógynövényes és a gyümölcsteákat 100 fokos forró vízzel kell főzni.
Fontos az áztatás ideje. A fehér, zöld és Oolong teát ½-4 percig, a fekete és Pu-erh teákat 4-5 percig a gyógynövény és gyümölcs teákat teákat 5-10 percig áztasd.
A tealevelek mérete: broken leaf, fuller leaf
Biztosan észrevetted már, hogy szinte minden (szálas) tea más és más levelekből, levélméretből és vágásból áll. Természetesen erre is vannak módok és szakszavak. A whole leaf elnevezést a laza levelű teákhoz használják melyeket a legteljesebb aroma és összetettség jellemzi. A fuller leaf egy tiszta íz, amely egyensúlyban tartja a mélységet és az árnyalatokat. A broken leaf a legtöbb prémium teában használatos míg a fannings vagy small cut sizes az alacsonyabb (persze még így is kiváló) teafilterekben használják. Ezeket az adatokat gyakran megtalálod a tealeírásban.
A tea koffeintartalma
Mielőtt elfogyasztasz egy teát fontos megnézned vagy tudnod, hogy mennyi koffeintartalma van, nehogy beleess abba a hibába, hogy este iszol egyet és hajnalig nem tudsz aludni. A koffeinről érdemes tudni, hogy egyszerre gyorsan és hosszan is hat: szinte azonnal élénkít, megemeli a vérnyomást a szívverésed szaporább lehet (de hát ezért is iszod) aztán 3-8 órán keresztül lassan ürül és távozik. Előfordulhat tehát, hogy az este 10 kor elfogyasztott tea miatt éjjel 2-kor még nem tudsz elaludni.
Szerencsére egy átlagos teában csak ötödannyi koffein van, mint egy csésze eszpresszóban (de vigyázz, mert a presszó az egyik legerősebb). Íme, melyik teában mennyi a koffein (a csésze ebben az esetben 2 deciliter)
Fehér tea koffeintartalma nagyon alacsony: 10-15 mg / csésze. Az Oolong teáé közepes: 3-45 mg, a zöld teáé 15-30 mg, a Pu-erh-é közepesen magas 50-70 mg-nyi koffeint tartalmaz, a fekete teában viszont 60-70 milligramm is lehet: épp, mint egy kávéban.
Így változtasd meg az ízét
Bár a teaszakértők szerint a teát önmagában érdemes kóstolni mert úgy vehető észre a különböző ízvilág, természetesen megváltoztathatod az ízét. Íme mit adj (vagy mit érdemes adnod) a teához.
Tej és vaj
Régen azért adtak a teához tejet, mert azzal hűtötték. Erről írtunk is egy cikket, kattints és el tudod olvasni (link a tejes cikkre). Ma már több oka is lehet annak, ha tejet vagy vajat adsz a teádhoz: elsősorban az, hogy a tej és a vaj lágyítja a tea ízét, másodsorban kalóriadúsabbá teszi (főleg a vaj, léteznek különleges vajas teák). Nyugaton még ma is sokan adnak tejet a teához, ez a szokás azonban az utóbbi években lassan, de folyamatosan csökken, ahogy egyre egészségtudatosabbá válunk.
Méz
A tea és a méz jóbarátok, főleg azért, mert a mézben elképesztően sok szuper hatóanyag van. Arra kell figyelni, hogy akkor add hozzá a teához, amikor az már langyos, különben minden hatóanyagot elforralsz belőle.
Cukrok
Sokan adnak a teához cukrot és ez nem feltétlenül gond, kivéve a fehéret, mert az extrém módon egészségtelen. De ha nádcukorral, barna cukorral, vagy kandishcukorral édesíted egy fokkal egészségesebb. Arra viszont készülj, hogy a nádcukor és kandish jelentősen megváltoztatják az ízért a benne levő anyagok, ízek, például a karamell miatt.
Édesítők
A nyugati kultúrákban sokan a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején tértek át az "édesítőszerekre", azaz a szacharin alapú termékekre, hogy ne hízzanak, kikerüljék a cukor kalóriatartalmát. Ma már számtalan édesítő áll a rendelkezésedre (a steviatól az eritriten át a pötyiig) de vigyázz mert van köztük amelyik akár okozhat hasmenést is.
Citrom, lime, citromlé
Általában azért teszünk a teába, hogy elvegye a cukor élét így a kettő légyottja egy új ízt eredményez. A citrommal azért kell csínján bánni mert elveszi a földes, a mély, a karcos ízt ez pedig szinte hasonlóvá teszi az összes teát.
A tea a világ második legnépszerűbb itala. Az első soha nem lesz, hiszen víz kell hozzá, a víz ezért állandóan megelőzi majd. Most, hogy valódi szakértővé váltál, lehet, hogy szeretnél kipróbálni egy egy finom teát: kattints és ismerd meg a választékunkat itt: https://tea.hu/
Ha bármilyen kérdésed van írj ide, vagy térj be az egyik üzletünkbe: https://tea.hu/uzleteink
Ha izgalmas híreket és érdekességeket olvasnál és szeretnéd megismerni az akcióinkat iratkozz fel a hírlevelünkre, a mindig frissülő blogunkat pedig itt találod: https://tea.hu/