Blogok

Nekem mit jelent a teázás? Bármely napszakban: kikapcsolódás. Akár egy reggeli feketét iszom, akár egy délutáni zöldet, mindig ügyelek arra, hogy ne kapkodás legyen. Úgy nem esik jól. Megteremtem a harmóniát. Ha a környezetemben valamilyen külső tényező miatt nem tudom, akkor "csak" belül teszek rendet. Erre nekem szükségem van, mint például egy szép bögrére is. Ezek felszínes dolognak tűnhetnek, de valójában tényleg fontosak számomra. Ha nincsen egyáltalán időm ilyenekre, inkább bele sem kezdek.

Egyik kolléganőm a nagy melegre való tekintettel úgy döntött, kipróbálja, milyen a tea főzete, ha hideg vízben van áztatva. Az Oolong teánkkal próbálkozott, a www.tea4you.blog.hu oldalon olvasható az ő tapasztalata.
Természetesen kapva kaptam az ötleten és egy aromatizálatlan gyümölcsteával kipróbáltam ugyanezt.

A mai napon, mivel átjöttem a Fény utcai üzletbe fotózni, úgy döntöttem, valami olyan teáról írok, amit még nem kóstoltam soha. Ha már a helyszín is kizökkentett a komfortomból, a tea miért ne tenné...
Eredetileg valami feketét akartam, hiszen a Fény utcához dukál a klasszikus natúr tea, de olyan későn végeztem a fényképekkel, hogy már nem mertem bevállalni az erős koffeintartalmú teát.

Még tegnap este lefekvés előtt gondolkoztam azon, hogy miről is írhatnék. Mivel itt a hőség, legfőképpen csak az igazán nagy teakedvelők térnek be hozzánk, akik akár kávé helyett is a teát preferálják, így nem számít, hogy nem kandallós idő van, így is szívesen lefőzik energia és egészség bomba italukat, a teát.
Mit ad az élet, abban a pillanatban, mikor elővettem a kis füzetem, hogy elkezdjem papírra vetni mai gondolataimat, akkor bejött egy bácsi, akivel hosszasan beszélgettünk a tea jótékony hatásairól.

Mai nap újra teakóstolás mellett döntöttem. A választott tea, amint ahogy a címben is látható nem más, mint a Lotus Green. Etikettjén a következő áll: "Egy nagyon ritka, különleges lotus pental ízesítésű zöld tea vastag, zsíros, rizses utóízzel."
Tealevelei zöld-világoszöld-fehér színekben keverednek a dobozában. Hosszú, de keskeny egyenesszálú levelek ezek.
Illatából rögtön kiérezni az intenzív rizses ízt.

A mai napon egy fekete hagyományos kínai teára esett a választásom, méghozzá a Pu-erh korongra. Először is kinézetéről azt kell tudni, hogy korongonként papírba van csomagolva, nagyjából olyan 3cm átmérőjű korongocskákról van szó. Préselt tea, ami azt eredményezi, hogy egészben nagyjából 10 grammnyi tea egy korong. Illatra egy natúr ízt éreztem ki és érdekes módon, mint a többi teánál itt nem éreztem a szilvás ízvilágot. Hiába natúr valahogy az én orrom szilvás krémes illatokat szagol ki a natúr feketénél. Ennél viszont egy tiszta földes ízt.

Egyszer bejött hozzám egy hölgy és fogyasztó tea után érdeklődött. Mi leginkább élvezeti teákat árulunk, amik mellett néhány herbatea is helyet kap. Azt gondoltam, fogyasztó teát speciális boltban, bioboltban esetleg gyógyszertárban kapni. Mielőtt ezeket a gondolataimat kimondtam volna, ő elmondta, hogy azt olvasta, hogy az Oolong erre alkalmas. Mivel Oolong teánk több féle is van, rögtön elővettem és megmutattam neki őket. Majd pedig elvitt egy simát.

 Itt az Árkádban már nyomják a légkondit, így pulcsiban ülök, de már kint végre kezd a pólóidő berobbanni. Ilyenkor nincs is jobb, mint a természetben lenni és élvezni az év első meleg napsugarait. Miközben a D-vitamint szívjuk magunkba nem árt a hidratáltságra is odafigyelni, ezért megosztok egy vitaminban gazdag frissítő jegestea ötletet:
Gyakorlatilag bármelyik zöld teára eshet a választásunk, én most a Hawaii zöld mellett döntöttem. Ugye ez egy középerős koffeintartalmú klasszikus japán zöld tea szamóca és ananász darabkákkal.

Ki ne emlékezne az óvodában vagy menzákon műanyag kancsókba kiöntött mézédes citromos teákra. Ilyet lehet kapni a karácsonyi vásárokon is a forralt bor melletti kondérból is. Abban a nagy hidegben kellően felmelegít, de a bundáskenyér mellé is az ilyen típusú tea dukál természetesen.
Érdekes azonban, hogy vásárlóink nagy része nem igazán ízesíti a teát. Egy-két  gyümölcsteához a méz elengedhetetlen, de a legtöbb teánk úgy, ahogy van, natúran a legtökéletesebb.

Mikor belecsöppentem a színház világába, az odatartozó barátaim raklapszám szívták a cigit és literszám döntötték le a kávét. Ez a kettő mindig együtt járt kéz a kézben. Reggelire, próba előtt, szünetben, próba után. (Próba közben.) Amint megszólalt a rendező, hogy "10 perc cigiszünet!", a mellettem lévő kollégám biztos megindult a kávéautomata vagy jobb helyeken büfé felé. Azért írom ilyen drasztikusan, mert valóban így láttam. Egy időben megpróbáltam én is rászokni, mondván, hogy biztos azért csinálják, mert nagyon jó. Nem sikerült. Mármint rászoknom. Sem a cigire, sem a kávéra.