Komfortzónán kívül

A mai napon, mivel átjöttem a Fény utcai üzletbe fotózni, úgy döntöttem, valami olyan teáról írok, amit még nem kóstoltam soha. Ha már a helyszín is kizökkentett a komfortomból, a tea miért ne tenné...
Eredetileg valami feketét akartam, hiszen a Fény utcához dukál a klasszikus natúr tea, de olyan későn végeztem a fényképekkel, hogy már nem mertem bevállalni az erős koffeintartalmú teát.
Így esett a választásom a Lapacho-ra, ami egy herbatea. Ízületekre ajánlják legfőképpen. Koffeint nem tartalmaz, így bátran le mertem főzni a 4 dl-t. 80°C-os vízbe beletettem egy teáskanálnyi füvet és vártam míg letelik a 6-8 perces ajánlott áztatási idő.
A tea alapvetően fakéreg. Barna színű és erősen porosak a kis szálak. Illatra őszintén szólva nem túl kellemes benyomást tett... Mármint, ha belegondolok, hogy ezt meg fogom inni. Viszont, ha egy párás erdőben sétálok egy őszi kirándulás alkalmával, ahol ez az illat vesz körül, akkor elégedett vagyok.
Mikor letelt a 7 perc, kivettem a filtert. A lefőzött teafű illata édeskésebb és kevésbé emlékeztetett már a kétregre. A főzet színe világossárga, mint egy kész fehér tea. Illata és íze egészen hasonló. Első benyomásra (ez lehet, nem hangzik túl kecsegtetőnek), mint a karamellás uborkalé. Egészen szörnyen hangzik, de valójában nem igazán hasonlít semmihez, ezért a furcsa példa. Vártam picit. Jobban kihűlve újrakóstoltam. Sokkal kellemesebb élmény volt.
Édeskés, lágy ízű tea ez a Lapacho.
Ha pedig ízületekre, immunerősítésre és gyulladáscsökkentésre keresünk valami természetes gyógymódot, ne rettentsen el a különleges, új, máshoz nem hasonlítható ízvilág.

Kovács Vanessza a blog szerzője, ha valaki személyesen találkozna vele, a Somerset Teahouse Árkádban található üzletében megteheti.

2019.07.10.