m.helt blogja

Tea Magyarországon

Teakereskedelem a régi Kínában

A kínaiak teája

A teakalács

A tealevélből készült ital, amely Dél-Kínában te (azaz tea), északon pedig ťsa (csa) (azaz csáj), az idők folyamán sok változást, készítési módot ért meg. Emlegetik még: ton, tseh (ce)ôchung (csung), khen (ken) és ming néven is. Ezek a nevek a teakultusz korszakait jelzik.

A japán teaszertartás

Korok, mesterek, iskolák változhattak, de a teaszertartás lényege maradt. A RIKJŮ tanítása szerinti ceremóniát mutatjuk be.

Meghívás

A vendéglátó a teamesterével megbeszélte, hogy kiket hívnak meg a csa-no-jura. A teamesterl (csadzsin) a jelöltek közül kiválasztott öt főt, legfeljebb hetet, akiket a kor szokásos formája szerint hívott meg. A teamesterek, akik csak előkelő családoknál működtek, nagy megbecsülésben részesültek. Az egyszerűbb néprétegnél a teamester szerepét legtöbbször a háziasszony látta el.

A japánok teája

Teafőzelék

Érdekes adatokat közöl LUSZTIG LIPÓT a Magyar Szakács 1930. februári számában. „Hátsó-Indiában a teát nem isszák, hanem különböző módon elkészítve eszik. Például a tealeveleket sóval, fokhagymával és olajjal keverve — mint főzeléket eszik. Hieg-Haiban szokás, hogy a tealeveleket felgőzölik, a megpuhult tealeveleket a bambusznád üregébe tömik, amely 8 nap múlva fogyasztható. Mégpedig úgy, hogy megsózzák, 3—4 levelet egy csomóba göngyölve szájukba veszik, de csak egy óra múlva kezdik rágni és levét kiszívni.”

Csak öt vendég

(Walter Scott: A fekete törpe című regényéből)

—Dr. Szerb Zsigmond: Diétás szakácskönyv—-

(Bp.)

„Amily messze esik a mi szürke gondolatvilágunk a színes Kelet fantáziájától, olyannyira leegyszerűsödött a teakultusz itt a rideg Nyugaton, és bármennyire elterjedt is az Európában mindössze alig háromszáz esztendős tea, elkészítési módja az összes népeknél körülbelül azonos. De éppen egyszerűségében rejlik klasszikus volta. És ennek keretén belül fogjuk megtalálni az ezerféle árnyalatot, az angol királyné five o'clock teájától az orosz muzsik mértéktelen teaszopogatásáig.

Rézi néni Szegedi Szakácskönyve

(Bp.—Szeged, 1890)

„A teát mindig csak forrázni, nem pedig főzni kell. Egy kávés kannába, mely 6 személyre elég nagy, adj 6 kis kávéskanállal legjobb fajta kínai teát, önts rá kevés forró vizet és hagyd néhány percig letakarva állni s add föl. Adj mellé cukrot, rumot és jó forralt, de hideg tejsűrűt. Ha a teát még egyszer föl akarod önteni, adj hozzá még egy kanál friss teát és hagyd néhány percig állni. Aztán ismét fölhasználhatod."

A teakészítéssel szakácskönyveinkben a 19. sz. elején találkozunk. A teát angol, hollandi, kínai vagy orosz (muszka) néven emlegetik. Elsősorban az angolos készítési módot ajánlják, de enyhébb formában. Ízesítőül a szokottakon kívül a savanykás bort is ajánlják (citrom helyett), ami eléggé elterjedt.
 

Pesti szakácskönyv (Pest, 1843)