Teatörténetek 9. - Stenczel Timi blogja

A napokban csupa olyan beszélgetésbe elegyedtem, ahol "a boldog élet" került témába. Ez egyszerre végtelenül egyszerű és rendkívül komplex kérdés is, ha jobban belegondolok.

Kinek mit jelent ez? Te gondolkodtál már ezen? Definiáltad már saját magadnak a boldogságot, mint kifejezés? A Wikipédia szerint: "Pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális vagy érzelmi elégedettségi állapot."

Nem hiszem, hogy bárkit érdekelne, hogy én erről mit gondolok. De itt most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindenki saját magának válaszolja meg ezt a feltevést. Ne csak egyszer, hanem bizonyos időközönként újra, és újra érdemes lehet ezen elfilozofálni - lehet, hogy idő közben módosult, kiegészült vagy egyszerűen csak másképp gondolod. Olyankor felül tudod vizsgálni, hogy akkor annak megfelelően jó úton vagy e. Szerintem egyébként az az ideális, ha már maga az út élvezetes, örömteljes és nem csak maga a cél elérése lesz az. Pont most olvastam erről egy pszichológiai kutatásokkal alátámasztott cikket, melyben arról volt szó, az emberek éppen emiatt nem, vagy nehezen, hosszas, fáradalmas úton érnek célba: mert nem olyan utat választottak, amit amúgy is szívesen csinálnak. (Megint más kérdés, hogy maga a cél egyáltalán a sajátunké e, vagy más nyomására tűztük ki - akkor szinte esélyünk sincs a "helyes" út kiválasztására, valahogy sehogy se lesz jó.)

Ha nem bonyolítom, számomra ami elsőre eszembe jut a boldogságról: hogy belülről fakad. Furcsa, mert ez kissé már elcsépelt, ezért lehet veszített is kimondott erejéből - holott valóban így van. Főként, hogy gyakran azt látom, külső forrásból igyekeznek az emberek rátalálni erre az állapotra, mintha elfelejtették volna, hogy azt nem kívül kell keresni. Mindenkiben ott van, még ha mélyen elásva is, de ott van.  Nem a szomszéd, a kolléga vagy a rendszer amiben éppen élünk okolható lelkiállapotunk milyensége végett, hanem csak önmagunk.

Én a meditációban találtam meg a saját eszközömet a harmóniához. Tök mindegy mi, lehet Neked más. Templomba járás vagy elmélyült főzés, futás a természetben, festés, zenélés… ezek kombinációja. Mindegy. A lényeg, hogy valami legyen, amiben kikapcsol az elméd és hagyod, hogy áramlásban legyél. Még jobb, ha az akkor tapasztalt tudatállapotot kiterjeszted az egyéb tevékenységeidre is. Még a krumpli (vagy akár WC) pucolás is lehet élvezetes, ha közben oda helyezzük a fókuszt, belefeledkezünk a munkába, szinte eggyé válunk vele - és nem máson agyalunk. Így egyfajta flowba kerülünk.

Vagy ugyanezt megtapasztalhatjuk egy tradicionális "teaszertartás" keretében is. Japánban például sokak számára ez is külön művészet (még nemzeti teaművészeti iskola is létezik, Urasenke néven, ahol sok egyéb témában is edukálódnak a hallgatók, mint például kertművészet, építészet, kimonóművészet), de nem kell olyan messzire menni. Magyarországon ugyanúgy lehet az, ha valaki jobban elmélyed a témában. Egy ilyen szertartás pontosan meghatározott kellékekkel zajlik, sőt még a mozdulatok is jelentéssel bírnak. Ez ugyanolyan "kikapcsolódás" lehet, mint bármilyen másik szenvedély.

Üzleteinkben szinte minden hozzávaló beszerezhető, legyen szó matcha keverő tálról, mate tökről, jiszingekről vagy teatálcáról - ha szeretnél egy új "hobbiba" elmerülni, érdemes lehet betérni valamelyik Somerset Teahouse-ba.

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében.