Teatörténetek 7. - Stenczel Timi blogja

Reggelire általában valamilyen fekete, vagy egy erősebb zöld tea kerül lefőzésre. Napközben aztán a sok víz mellett szeretek még több teát inni, ilyenkor zöldet vagy fehéret készítek magamnak. Így történt ez ma is, utóbbiak közül a Pai Mu Tan-ra esett a választásom. Vagy a PMT választott engem, ezt már nem tudom megítélni. Ez mindig olyan intuitív módon működik. Azt vettem észre, sokkal jobb dolgok történnek velem, ha hagyom a megérzéseimet érvényesülni. Ez nem olyasmi, ami csak nőknek van…a mondással ellentétben. Mindenkinek van ilyenje. A különbség csak a "hangerőben" rejlik… azt pedig az ember saját maga szabályozza. Én felcsavartam a hangerőt.

Így aztán a fókusz egyre inkább a belső hangon van, és egyre jobb zajszűrővel rendelkezem. Ez azért jó, mert ezáltal én irányítom az életem és nem fordítva - nem mások véleménye formálja sorsom. Persze ezen lehetne még filozofálni, mi az, hogy sors, van e ilyen, mekkora tere van szabad akaratunknak, mik azok a dolgok, amik megmásíthatatlanok - ha vannak… mindez szubjektív hitkérdés.

Már megint jól elkalandoztam. Pedig én csak a fehér teákról akartam írni. Szóval, sokan meglepődnek már azon is, hogy ilyen létezik. Márpedig miért ne létezne! Van még a zöldön és a feketén kívül más dimenziója is a teáknak. Ilyen többek között a fehér.

A fehér teák eredetileg a kínai Fujian tartományból származnak, a mai napig ez az előállítási központja, ám  Sri Lankán (egykoron Ceylon) is készítenek már ilyet.

Valódi különlegességnek számít, mivel alig dolgozzák fel, ezáltal telis-tele van antioxidánsokkal (mint ahogyan amúgy a  gyümölcsök és zöldségek is). Még bőrápoló készítmények adalékaként is felhasználják, amellett, hogy csökkenti a koleszterinszintet - tehát a szívbetegség kockázatát is.

Hagyományosan a tavasz első heteiben szüretelik és olyankor is csak hajnal előtt, amikor még ki se nyíltak a zsenge, fiatal rügyei. Nem akármilyen teacserjéről szedik - bizonyos növények bizonyos részeit használják fel, bizonyos részeiről a teaültetvényeknek. A legtöbb teával ellentétben ezt csupán csak levegőn szárítják, se nem fermentálják, se nem hevítik. Íze ennek megfelelően végtelenül könnyed, lágy, mégis összetéveszthetetlen más teákkal szemben. Érezni lehet zamatában a keleti kultúra letisztultságát, harmónia árad minden kortyintásából.

Elkészítése a zöldéhez hasonlatos, 60-80 C°-os víz, 2-4 perc. Levelei többször is leönthetőek, "újrahasználhatóak".

De létezik még egyébként vörös és sárga tea, külön kategória a gyümölcs és a herba teák világa is. Mind más és más tulajdonságokkal bírnak, de egyvalamiben megegyeznek: rendszeres fogyasztásuk kedvezően hat egészségünkre. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Hiszem, hogy egy jobb világban élnénk, ha a cukros, mindenféle ízfokozóval meg kitudjamivel telepakolt üdítőitalok helyett minőségi teát fogyasztanának inkább az emberek.