Teatörténetek 10. - Stenczel Timi blogja

Egy a végtelenbe, végtelen az egybe.

Ez jut eszembe a Camellia sinensis-ről, amely növényből a legtöbb tea készül. Két változata alakult ki: az egyik Kínában, másik Indiában terem. Valójában a teacserje nem csak meleg, vulkanikus talajon és magas páratartalomnál érzi jól magát - Ázsia mellett már Ausztráliában, Kenyában és Vietnámban DE még Európában, a mi kis országunkban is vannak teaültetvények!

Szóval, a teák változatossága érdekes módon nem több féle növényben rejlik, hanem egy növény különböző módokon való feldolgozásában. Színük is csak ettől függ, valamint a szüretelés idejétől. Ízét befolyásolja a hely adottsága, úgy mint a talaj minősége és az éghajlat is.

"A tea feldolgozása két módon lehetséges: van a kínai, illetve a japán feldolgozási technika, itthon az előbbit alkalmazzák. Ennek lényege, hogy a kemény, bőrszerű leveleket „megsütik”, míg a japánok csak gőzölik. A felhevített wokba kerül a tealevél, amit megforgatnak, és hő hatására összefonnyad. A sodrás során felszakadnak a sejtfalak és kiszabadulnak az illóolajok, ettől lesz aromája. Utána sodorják és szárítják – ezt nevezzük zöldteának. A fekete tea hasonlóan készül, de ott a sodrás után fermentálják is a teát, azaz erjesztik. Egy magas páratartalmú nedves szobába helyezik, aminek hatására a cukormolekulák erjedésnek indulnak, majd maximum 24 óra múlva leszárítják. Az oolongot, ami a zöld és a fekete tea közt helyezkedik el, mindössze nyolc–tíz órán át fermentálják."

(Forrás: https://wmn.hu/wmn-life/49610-magyar-bogrebe-magyar-teat--magyarorszag-e... )

Bele gondoltál már, mennyire csodálatos, hogy létezik a Föld nevű bolygón egy (vagyis több) olyan növény, mely némi törődésért cserébe fantasztikus nedűvel ajándékoz meg? Végtelen ízek, zéró kalória, tele vitaminokkal. Mondj ennél jobbat…!

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse, Árkád üzletében.