A tea az egyik legnagyobb örömünk – nincs szüksége megújulásra

Az Egyesült Királyságban naponta összesen 165 millió csésze teát fogyasztanak. A tea segít hidratálni boldog és szomorú időkben, segít átvészelni a munkát és halogatást tesz lehetővé, enyhíti a kettétört szíveket és a másnaposságot, új barátságokat kovácsol és régieket szilárdít meg.

Az „igyunk egy csésze teát!” a felnőtt brit élet „Egyszer volt, hol nem volt”-ja; egy kifejezés, mely egyszerre megnyugtató és ígéretes. Valóban nagyon komolyan vesszik a teát.

Sajnos mások is. Egy nagy teavállalattal együtt dolgozó jövőkutatók jóslása szerint kedvenc teánk elég rémisztő átalakuláson fog keresztülmenni a következő évtizedben.

„Új, kielégítő teaformátumokat” ígérnek, melyek vitaminokkal lesznek dúsítva és képesek lesznek gyógyítani mindent a a másnaposságtól a hajhullásig. Azt jósolják, a napi csésze teánkat zselé, tabletta és spray formájában fogjuk fogyasztani.

Hadd jósoljak a teafűből! Remélhetőleg nem fogunk semmi ilyesmit csinálni.

A 70-es években a tudósok azt ígérték, ételeink tablettákkal lesznek helyettesítve. A termelők beindították a légitársaságokéhoz hasonló tálcákon tálalt gyorsételek gyártását.

Nincs többé mosogatás, de élvezet sem – vagy mára már mind instant krumplipürét ennénk, ahelyett, hogy valódi, vajjal felvert krumplipüré után vágyakoznánk amint a hőmérő higanyszála 25 fok alá esik.

A tea alapvető vonzereje a teakészítés életigenlő, pepecselő rituáléjában rejlik. Ürüggyel szolgál, hogy felállhassunk asztalunktól, segít elkerülni a kínos pillanatokat és elmenekülni a nehéz helyzetekből.

Rituálénk jelentheti akár a forró víz kevergetését a nagyi kedvenc teáskannájában az egyénileg rendelt lapsang levelek hozzáadása előtt, akár a teafilter mártogatását kedvenc bögrénkbe, elég valószínűtlen, hogy egy gyors spricc tea a nyelvre ugyanúgy fel tudna vidítani minket.

Ami az italt magát illeti: csak úgy, mint azok, akik nap mint nap sorban állnak a szirupos szipi-szupi frapuccamericanójukért nem is szeretik a kávét, ezek a „teák” azokat veszik célba, akiket nem is érdekel igazán a tea, és valószínűleg meg sem érdemelnek egy csésze valódi teát.

Talán az új teamodellnek sikere lesz a divatos „wellness” áruházakban, ahol érdeklődő fiatal nők és férfiak nyújtanak át pénzt (melyet valószínűleg inkább terápiára kellett volna költeniük) buborékcsomagolású antioxidáns oolongért. Személy szerint úgy gondolom, a teafilter épp elég innováció volt.

Nemrég kaptam egy sajtóközleményt zöld teákról epres cupcake és citromos pite ízben, feltehetően azok számára, akik lelkesednek a zöld tea vérzéscsillapító és tisztító tulajdonságaiért, de inkább süteményt ennének. Nem akarom a gyártókat megszégyeníteni, de bátorítanám őket, hogy térjenek vissza a keverőszobába és gondolkozzanak el azon, amit tettek.

„Arthur a képernyőkre pillantott és úgy érezte, hiányzik neki valami fontos. Hirtelen rájött, mi is az. >Van egyáltalán tea ezen az űrhajón?< - kérdezte.” (Douglas Adams, Galaxis útikalauz stopposoknak)

Az igazság az, hogy minden fajta tea – fekete, fehér, zöld és oolong – önmagában is gazdag antioxidánsokban. Ha szereted a változatosságot, az eltávolítást javaslom a hozzáadás helyett.

A gyógytea kiváló választás részben azért, mert kombinál két kedvenc időtöltést: a kertészkedést és a takarékoskodást.

Egyszerűen csippents le néhány verbéna, citrombalzsam vagy menta levelet a kertedből (vagy máséból, aligha fogják észrevenni), tömd bele őket egy csészébe, önts rá forró vizet és kész is vagy: frissítő, üdítő és garantáltan eljut olyan helyekre, melyekre más ízformátumok nem tudnak.

Forrás: Debora Robertson, telegraph.co.uk