Forralni vagy nem forralni… ez itt a kérdés

Egyre többször hallani manapság, hogy nem szabad a vizet forráspontig melegíteni teakészítéskor. Akik ezt mondják azzal érvelnek miszerint a víz oxigéntartalma elveszik a forralás során, így lapos tompa ízű tea lesz az eredmény.

Vizsgáljuk meg ezt a mítoszt. Talán leghasznosabb megközelítés, ha kicsit mérnökké válunk és megnézzük mi is történik a vízzel a forralás során. Melegítéskor a víz folyamatosan veszíti el oxigéntartalmát. Amint elérjük a 40° C hőmérsékletet már olyan alacsony az oxigéntartalom, hogy a forráspontig történő további veszteség gyakorlatilag jelentéktelen.  Ennek kémiai oka az O2 és a H2O molekulák polaritás különbsége.

Egyébként pedig a forralás sok esetben hasznos teakészítés során, például az esetlegesen vízben található baktériumok elpusztítása, illetve ha túlságosan kemény a vizünk, forralással javíthatunk a túl kemény vízből készülő tea ízén.

Kémiai értelemben a 120 mg CaCO3/1 értéket meghaladó vizet keménynek nevezzük. Ennek a keménységnek köszönhetően a tea íze és színe nem tud teljes mértékben kiteljesedni. Forralás során kis mértékben csökkentjük a víz keménységét. Ha tökéletes teára vágyunk ez azonban nem elég, kerülnünk kell a túl kemény víz használatát, különösen zöld teák készítésekor. Palackozott víz vásárlásakor figyeljünk az ásványi anyag tartalomra, különösen a túl magas kálcium és magnézium okozhat problémát teakészítés során.

Összefoglalásként a legfontosabb hogy a teatípusnak megfelelő hőmérsékletű vízzel készítsük teánkat, ha forraljuk a vizet, ha nem. Ha forraljuk mindenképpen várjuk meg amíg lehűl a megfelelő hőmérsékletre, ha biztosra akarunk menni használjunk hőmérőt. Különösen fontos ez például egy japán zöld tea esetében ahol 60-70 ° C a megfelelő hőmérséklet.