Az angolok tea iránti megszállottságának igaz története

2017. szeptember 23. - 13:09
Az angolok tea iránti megszállottságának igaz történeteAz angolok tea története

A rezdületlen arc és a tea iránti majdhogynem öröklődő szeretet teszi az angolokat angollá. Kivéve, hogy ez utóbbit egy portugál nőnek köszönhetik.

Képzeljük el a legangolabb angolt, akit csak tudunk. Elég valószínű, hogy bármilyen kép is jelenik meg a szemünk előtt, ez egy rezzenéstelen arcú ember lesz, teáscsészével a kezében. Mert ilyenek az angolok. A tea olyannyira angol, olyannyira berögződött része a kultúrának, hogy berögződött a világ által az angolokról alkotott képbe is.

Míg köztudomású, hogy a nyugati kultúra Kínának köszönheti a teát, kevesen tudják, hogy a portugálok – pontosabban egy portugál nő – inspirálták a népszerűségét Angliában.

Bragança Katalin (IV. János portugál király lánya) 1662-ben II. Károly angol király felesége lett hatalmas hozomány segítségével, amely magában foglalt pénzt, fűszereket, kincseket, illetve Tanger és Bombay igencsak jövedelmező kikötőit. Ez a kapcsolat igazán fontos hölggyé tette Katalint: ő lett Anglia, Skócia és Írország királynéja.

Amikor Katalin északra költözött, hogy csatlakozzon Károlyhoz, személyes tulajdonai közé állítólag tealeveleket is csomagolt; ezek hozománya részei is lehettek. A legenda úgy tartja, hogy a ládákon ez állt: Transporte de Ervas Aromaticas (aromás gyógynövények szállítása); később ezt T.E.A.-ra rövidítették.

Ez az utolsó rész valószínűleg nem igaz (etimológusok szerint a tea szó egy kínai jel átírásából származik), de egy biztos, a tea már népszerű volt a portugál arisztokrácia körében, a portugál gyarmat Makaón át Kínába vezető közvetlen kereskedelmi útvonalnak köszönhetően.

Amikor Katalin Angliába érkezett, ott a teát még csak gyógyszerként fogyasztották, amely állítólag erősíti a szervezetet, tisztítja a lépet. Mivel azonban a fiatal királyné napi rutinjához hozzátartozott a teaszürcsölés, ezt a szokását kétségkívül folytatta Angliában, terjesztve ezzel a tea hétköznapiságát a gyógyszerként való felhasználással szemben.

Bár a tea megtalálható volt Angliában Katalin érkezése előtt is, nem volt túl népszerű. Ebben az időben nagyon drága volt, és ekkoriban mindenki kávét ivott. A magas árnak három oka volt: Anglia nem kereskedett közvetlenül Kínával; indiai tea még nem létezett; és azt a kis mennyiséget, amelyet a hollandok importáltak, hatalmas felárral adták el.

Olyan drága volt a tea – egy font (kb. 454 gramm) ára egy munkásosztálybeli polgár éves fizetésének felelt meg –, hogy csak a társadalom elitje engedhette meg magának. Így a teát a királyi udvar körülötti elit hölgyekkel kötötték össze, akik közül Katalin volt a leghíresebb jelkép.

És mi történik a híres emberekkel? A nem híresek utánozzák őket. Amikor a királyné csinál valamit, mindenki követni akarja a példáját, olyannyira, hogy a XVII. század végére az egész arisztokrácia apró adag teákat kezdett szürcsölni.

Természetesen a teaivás rituáléját nem a felső osztály találta fel. Amíg a hollandok be nem vitték a teát az országba, az angolok semmit nem tudtak a teáról. Se kiskanalak, se csészék, se teáskannák. Így az történt, ami mindig szokott: lemásolták az egész kínai rituálét. Apró kínai porcelánedényeket, csészealjakat, cukortartókat és kis teáskannákat importáltak.

Idővel az alsóbb osztályok sokkal egalitáriusabb itallá változtatták a teát, de manapság még mindig átélhető az arisztokrácia pompája a Londonba látogatók számára olyan elegáns szállodák kínálta délutáni tea szolgáltatások segítségével, mint a Langham, a Ritz vagy a Claridge’s.

 

 

forrás: www.bbc.com