Teakészítés a múltban XII.
Fiumei Kávébehozatali Társaság teakészítési tanácsai:
A teát nem szabad főzni, hanem forrázni, no ez csak „nyelvi kérdés”, mert a továbbiakban pontosan kapjuk a teakészítés receptjét.
„I. A teát tartsuk lehetőleg légmentesen lezárva.
A leforrázott tea ne kerüljön fémmel érintkezésbe, hanem üveggel vagy porcelánnal. (Egyes helyeken pláne ezüstkannába öntik a teát.)
A teához szükséges vizet csak oly edényben szabad felforralni, amelyben vízen kívül még soha semmi mást nem főztek vagy forraltak.
4, A felforrt vizet öntsük a teára (és sohase megfordítva, ahogy ez sok helyen dívik, hogy ti. a teát dobják a forró vízbe).
A víznek nem szabad soká forrni, mert a víz szénsava elszáll és a tea illata és zamata nem tud kifejlődni.
5. Ha a teát leforrázzuk, akkor jutunk el a teafőzés leglényegesebb részéhez, mert a tea csak akkor kezd készülni, ha már leforráztuk. Rendkívül fontos, hogy a leforrázott teát mikor öntjük ki a csészékbe és erre nézve a következő nagyon fontos utasítást adjuk azon figyelmeztetéssel, hogy ezt a teafőzésnél be kell tartani.
Ha kínai teát használunk, 5 perce eltelte előtt a teát a csészébe kiönteni nem szabad, de 5 percnél tovább sem szabad a teának áznia.
Ha kínai—indiai keveréket használunk, akkor az ázási idő pontosan 4 perc.
c) Ha tiszta indiai (jávai, szumátrai, szóval nem kínai) teát használunk, az ázási idő se több, se kevesebb, mint 3 perc.
d) Darjeeling és Ceylon teák hidegen (nyáron behűtve) a legélvezetesebb italok és legpompásabb szomjúságoltók.
e) Két deci vízhez egy lapos kávéskanálnyi tea szükséges, erősebb teához több.
Ha a tea főzője abban a szerencsében részesült, hogy valami nagyon finom teát volt módjában megszerezni, akkor arra kéri e sorok írója, hogy a teához ne használjon se citromot, se rumot, hanem ízlelje meg tisztán, és rá fog jönni, hogy a rummal stb.-vel vegyített tea csak náthás, meghűlt embernek való, de akinek szaglási és nyelvérzéke egészséges, az egyedül a tea zamatéban és illatában fogja megtalálni mindazt a gyönyörűséget, amiről a kínaiak és a japánok költői halhatatlan ódákat zengenek.”