"Nézz szembe a félelmeiddel!" avagy Lapsang Souchong tea

Fóbiáinkat is pont így győzhetjük le, állítólag.

Egyetlen tea van, ami számomra már-már felér(t) egy fóbiaközeli ellenérzésig. Gondoltam, teszek egy próbát annak érdekében, hogy megszeressem. Sőt már az is előre lépés, ha legalább amikor vevőnek kell megmutatnom, nem pánikolok be, kis túlzással. Ez a bizonyos tea pedig nem más, mint a  Lapsang Souchong. Egészen kifinomult a szimatom, ami időnként áldás, máskor pedig átok. Na ennél a teafűnél sajnos utóbbi, ugyanis elképesztően masszív, máshoz nem fogható, összehasonlíthatatlan füstös illata (számomra inkább szaga) van. Azonnal árad ki a dobozából, szinte még ki sem nyitom, már érzem, annyira határozott hogy az már inkább tolakodó. Ő nem ismer félelmet, nem lát akadályokat maga előtt. Egyenesen a szaglószerv legmélyére hatol. Esélyed sincs ellene. Egyszer régen már túlestem egy kóstoláson, mert muszáj volt. Mégiscsak illik tudni, mit árul a teaház. Na de azóta csak óvakodom és menekülök előle. Ez viszonylag sok energiát emészt fel, szóval elérkezettnek láttam az időt ennek felszámolására. Mindig nagy levegőt veszek, mielőtt kinyitom a dobozát, hogy közben ne kelljen lélegeznem, míg rá nem zárom a tetejét. Ezalkalommal hagytam, hogy "illata" elérjen hozzám, pár másodperc erejéig legalább. Remélem, senki sem látta az ekkor produkált arckifejezésem. Közben barátkoztunk egymással és én azért a biztonság kedvéért imákat mormoltam magamban az életben maradásom érdekében. Sikeresen megtöltöttem a filtert, és már öntöttem is rá a 100 fokos forróvizet, lefedtem majd 2,5 perc után kivettem és töltöttem az ördögi főzetből. Így már egy egészen elviselhető tartományba került a szag, vagyis illat, amivel ez a tea csábítani próbálja áldozatait. Engem továbbra sem nyűgözött le. Erőt vettem magamon, és belekortyoltam, miután már ihatóvá hűlt. Habár csoda nem történt, szivárvány íze sajnos nem lett, de tulajdonképpen annyira pusztító sem volt, mint amilyenre számítottam. Na nem fogok hazudni, ennem kellett hozzá egy kis Walkers teasütit, biztos ami tuti, csokidarabosat. Túlzás volna azt mondani, hogy megszerettem, de az önként vállalt kihívást teljesítettem. Legközelebb talán már kevésbé izzadok le miközben nyúlok érte, hogy a polcról levegyem. 

Stenczel Timi írása, személyesen is találkozhatnak vele a Somerset Teahouse Árkád üzletében. 

2019.09.18.