Honnan kapta a nevét a „tea”

 

A tea szónak számtalan érdekessége van. Gyorsan megbombázunk néhánnyal: képzeld, hogy a tea

szó nem szerepel a Bibliában. Nem csoda, hiszen akkor még nem ismertük. Szegény Shakespeare-

nek sem kellett volna alkoholistának lennie, ha időben eljut hozzá a tea, de soha nem ihatott: csak

halála után 35-40 évvel érkezett meg Európába, Angliába. (Gondoljunk csak bele, milyen nagyszerű

darabokat írhatott volna, ha lett volna egy teaasztal, amely körül olyan fiatal szerelmesek találkozását

rendezhette volna meg, mint Rómeó és Júlia!) És még egy érdekesség: a világon csak kétféleképpen

mondják a teát: tea és cha.

 

A tea ezer neve

A tea szó (茶) Kínából származik, és a holland kereskedők terjesztették el Európában. A „tea” szó

eredete egyébként Fujian tartományból származik, ahol te-nek ejtették. Ebből lett végül a francia thé

(a franciák a mai napig így hívják és ejtik, de természetesen értik a tea szót is) és a német tee. Kivétel

ez alól Portugália, ami annak köszönhető, hogy a portugál kereskedők Makaón keresztül jártak, ahol

chá-nak nevezték.

Mivel a tea nem csak a vízen, hanem a szárazföldön is utazott - a híres Selyemúton rengeteg tea

érkezett Európába – ezért útközben is sok nevet kapott: az urdu nyelvben chay, az arabban shay, az

oroszban chay, a szuahéliben pedig chai néven vált ismertté.

 

Gondolj bele, hogy 1300 évvel ezelőtt járunk. Sokan isznak valamilyen különleges italt, aminek még

neve sincs, legalább is egységes neve nincs.

 

A magyar romantika azt várja el, hogy valaki egy tűz körül ülve énekelje meg a finom italt: és majdnem

így is történik. A tea szó Lu Yu Chu Ching című művében szerepel elsőként és onnan terjed el.

780 körül járunk ekkor. Aztán – ahogy már említettük - az, hogy az elnevezés milyen formában került

be az egyes nyelvekbe, attól függött, hogy a teát milyen úton hozták be először az adott országba.

Amikor a tea először került Kínán kívülre, az arab országokba és Oroszországba, az áruval együtt

terjedt el a mandarin cha szó is.

Amikor a portugálok először kezdtek teát vásárolni a kínaiaktól, Makaó kikötőjén keresztül

kereskedtek, ahol a mandarin tea szóból a helyi kantoni nyelvben ch'a lett. A holland teahajók

azonban a kínai Fujian tartományban található Amoy kikötőjéből indultak, és így a helyi amoyi te szót

használták, amelyet „tay”-nak ejtettek, és te-re változtattak. Mivel a hollandok voltak azok, akik

elsősorban a teával kereskedtek más európai országokba és azon túl, a keleti ital angolul tea vagy

tee, franciául thé, németül thee, olaszul, spanyolul, dánul, norvégul, magyarul és malájul te, finnül tee,

tamilul tey, szingalézül thay, a tudósoknál pedig Thea néven vált ismertté.

Bármi legyen is az elnevezés, kár, hogy Shakespeare túl korán született ahhoz, hogy a teát irodalmi

eszközként használja. Szerencsére a tea romantikája nem veszett el hála Jane Austinnak, de ez már

egy másik történet lenne…

Ha szeretnél egy szenzációs teát (esetleg chá-t) kattints és válassz egy gyönyörű ízt magadnak!