A teakészítésről

2011. május 11. - 15:05

Ha valaki a tea élvezetének akar hódolni, annak egy szaküzletet kell felkeresnie és tanácsot kérnie. Ha elõnyben részesíti az illatos, könnyed teafajtákat, akkor a darjeeling-i vagy a nepáli teák felelnek meg számára. Azonban ha az erõs, testes teákat szereti, akkor az assami, kenyai vagy ceyloni teákat válassza. Minél magasabban fekszik a termõterület, annál finomabb, könnyedebb és illatosabb a tea. Mindez a zöld teára is igaz. Adja át magát az élvezeteknek, és engedje, hogy egy életen át mind újabb és újabb íz, és illatélmények varázsolják el.

A teakészítés lépései:
1. A friss, hideg vizet forraljuk föl!
2. Készítsük elõ a teáskannát: öblítsük át forró vízzel, hogy felmelegedjen. A tealeveleket szabadon beleszórhatjuk a kannába, de használhatunk különbözõ szűrõket is, ezek segítenek majd a megszabott idõ leteltével kiemelnünk a teafüvet a kannából.
3. A felforrt vizet öntsük a tealevelekre! Fekete és oolong teához legtöbbször forrásban levõ vizet használunk, zöld és fehér teákhoz alacsonyabb hõmérsékletût. Ilyenkor pár percig várunk, amíg a felforrt víz lehül a megfelelõ hõmérsékletűre, és ekkor öntjük a kannába. A leöntött tealeveleket megmozgatjuk, hogy átjárja õket a víz, a levelek kisimuljanak, teljes legyen a kioldódás. Vigyázzunk, hogy ne hagyjuk túl sokáig állni a leforrázott teát! A különféle teák eltérõ áztatási idõ alatt oldódnak ki. A tea erõssége nem a tea áztatási idejétõl, hanem a felhasznált tea mennyiségétõl függ, a hosszú áztatás a savasságot és keserûséget fogja növelni. Így, ha túl sokáig áztatjuk a teát, az keserû és fanyar lesz. Ha túl kevés ideig, ízetlen, vizenyõs lesz (nem oldódnak ki a megfelelõ íz- és aromaanyagok). 2-5 perc áztatási idõ alatt a tea legfontosabb alkotórészei éppen megfelelõ mértékben oldódnak ki. 5 perc után a keserûbb összetevõk kioldódása kezdõdik, s a tea élvezeti értéke egyre csökken. Mindenki másként szereti a teát, így érdemes személyre szabottan kipróbálni, melyik teát milyen hosszú ideig és milyen hõmérsékletű vízzel kell áztatni a számunkra legkedvezõbb íz és illat eléréséhez. Tulajdonképpen minél több fûbõl fõzzük a teát, annál ízesebb kell legyen - a fõzet ereje és sûrüsége azonban felsõ határt szab a teafû felhasználásnak. Azért érdemes törekedni a maximum elérésére - a kínaiak is ezt teszik a Kung-fu teaszertartás szerint elkészített teák esetében: sok füvet áztatnak (többször is) igen rövid ideig.
A kész teát ízesíthetjük tej, tejszín, cukor, méz hozzáadásával. De egy hozzá nem illõ ízesítõanyag el is fedheti a tea erdeti íz- és zamatanyagait. A citrom kiváló középmagasságon termett ceyloni teákhoz, a tejszín a kövér, selymes ízű Assamokhoz - fordítva viszont katasztrófális az eredmény. Mint fentebb már említettük sok zöld és oolong tea többször is leönthetõ - ez a minõség jele, s noha ezek a teák drágábbak, mégis elmondható (7-8000 forintos határig mindenképp!), hogy minél drágább a fű, annál olcsóbb egy csésze belõle nyert ital. Hiszen ilyenkor a már egyszer leforrázott levelekre friss, forró vizet öntünk és új fõzetet nyerünk. Ha az új ital nem elég erõs és illatos, az áztatási idõt meghosszabíthatjuk, a felhasznált víz hõmérsékletét emelhetjük. Nagyon ritkán akad többször leforrázható fekete tea is - ilyen nálunk a Keemun Royal Mao Feng vagy a Guangxi Golden Leeaf.

Vízhõmérsékletek és áztatási idõk:
- Fekete tea: 100 fok, 3-5 perc
- Darjeeling First Flush: 90 fok, 2-3 perc
- Oolong tea: 80 fok, 1-3 perc
- Japán zöld tea: 60-70 fok, 1-1,5 perc
- Kínai zöld tea: 70-80 fok, 2-3- perc
- Ízesített tea: 100 fok, 3-5 perc
- Gyümölcstea: 100 fok, 8-10 perc

Vízminőség
Jó tea jó vízbõl készíthetõ. Legkiválóbb a hegyi források vize. A palackozott szénsavmentes ásvány és forrásvizek is megfelelõek - zöld tea számára amennyiben lágyak, közepes vagy alacsony ásványtartalmúak. A legjobb általunk kóstolt ásványvíz (és ami hazánkban kapható, mind végigpróbáltuk) az olasz Vera - nem is csoda, tulajdonképp gleccservízrõl van szó. Persze használhatunk csapvizet is - sõt, fekete teák esetén ennek nincs alternatívája, amennyiben nincs rossz íze és megfelelõ a keménysége is. A csapvíz minõsége még egy nagyobb város esetén is erõsen ingadozik a különbözõ helyszínek függvényében. Egy olyan nagy vízrendszert, mint a budapesti, melybe több tucat kút és forrás vize kerül be különbözõ pontokon és talán milliónál is több csapon folyik ki különbözõ intenzitással, állítólag lehetetlen számítógéppel modellezni. Csak az öreg szakik tudják megmondani, és õk is csak érzésre, hogy mi hová fog folyni, ha valamit itt meg ott elzárunk. Végül - desztillált vizet inkább pálinka higításhoz használjunk, mert hiányoznak belõle az ásványi anyagok és ez a teát furcsán ízetlenné teszi.