Teakészítés a múltban IX.

Teakereskedelem a régi Kínában

A tea mint értékcikk és így kereskedelmi áru Kínában már az első időkben is szerephez jutott. A teakereskedelem formáját és módját azonban a múlt homálya fedi. Csak az európai utazók néhány utalásából következtetnek kialakulására. Így pl. egy arab utazó írta meg, hogy Kantonban 879-től a legfontosabb jövedelmi forrás a sóra és a teára kivetett vám volt. A világutazó MARCO POLO adja hírül, hogy Kínában 1285-ben menesztették a pénzügyminisztert állásából, mert önkényesen emelte a teaadókat. Ezek az apró híradások is bizonyítják, hogy kiterjedt teakereskedelmet folytattak.
A kereskedelmi útvonalak elsősorban a nagy folyókhoz kapcsolódtak. A magas hegyeken leszedett és szállításra előkészített tealeveleket ládákban szállították a folyókig. A ládákat bambuszgyékénnyeľ és rizsrostpapírral bélelték ki. Teherhordók és kulik cipelték napokon keresztül hosszú rudakra akasztva a vállukon a nehezen járható hegyi utakon a folyókig.
Ezután speciális teadzsunkákra rakták, és a tea a nehezen hajózható folyókon napokig, viszontagságos körülmények között utazott tovább. Végül átadták a kereskedőknek, vagy a tengeri kikötőkbe szállították. A teadzsunka hosszúkás, nagyméretű csónak, amelyen három vitorla is volt, a vitorlát azonban csak a nagy folyókon használták.

A tea fogyasztása a buddhista szerzetesek kolostoraiból eljutott a császári udvarba, majd fokozatosan népszerűvé vált az ország összes társadalmi rétege körében. A legfinomabb teát azonban továbbra is a császári udvar kapta. A tea az idők folyamán a mindennapi élet velejárója lett, nemcsak otthon fogyasztották, hanem a városi, falusi és út menti teaházakban is, amelyek a vendéglők és fogadók mellett bárki rendelkezésére álltak.