Teakészítés a múltban

2017. február 07. - 16:02
Teakészítés a múltbanTeakészítés a múltban

A teakészítéssel szakácskönyveinkben a 19. sz. elején találkozunk. A teát angol, hollandi, kínai vagy orosz (muszka) néven emlegetik. Elsősorban az angolos készítési módot ajánlják, de enyhébb formában. Ízesítőül a szokottakon kívül a savanykás bort is ajánlják (citrom helyett), ami eléggé elterjedt.
 

Pesti szakácskönyv (Pest, 1843)

„Végy annyi valódi sinai teát, melyet néha hollandi és muszka teának is neveznek, amennyit 3 ujjad között tarthatsz, forrázd le valami 3 kanál forró vízzel, hadd állni úgy egy keveset, öntsd le ezt a vizet, önts rá valami 6 findzsa forró tiszta vizet, hadd álljon úgy egy pár minutumig, míg megülepedik, és szűrd le findzsákba. Ha akarod, még másodszor is tölthetsz rá forró vizet, és még abból nyerhetsz elég jó teát. Ha tejjel iszod, csak igen keveset, például csak egy kanállal egy findzsára kell hozzá adnod, mégpedig legjobb sűrű, édes tejszínből, cukrot minél többet, kivált ha szereted az édeset.”

St. Hilaire's: Pester Kochbuch

A fekete tea erősebb ugyan, mint a zöld, mégis többre becsülik azt, mert kevésbé hamisítható. Gyakran a kettő keverékét használják; így kiváló keverék 15 dkg császárkeverékből és egy deka virágteából áll. Amikor a teát a kannába adagoljuk, 6 csészéhez 3 púpozott kávéskanállal kell; először csak néhány leveskanál forró vizet öntsünk rá, hogy a levelek megduzzadjanak, aztán a többi forró vizet hozzáadjuk és a teát 4 perc múlva szűrjük le a csészékbe, mert a hosszú állás miatt a tea színében és ízében is károsodik. Újabb betöltéshez új teát kell készíteni. Ezért fazékban spiritusz-lángon forró vizet kell az asztal mellett vagy az asztalon tartani. Egy személy számára a teát egy tea-tojás segítségével kell elkészíteni, ezt a csészéből akkor kell kivenni, amikor a víz sárga lesz.”