A tea útja Európába

2011. április 27. - 10:04

A Kínában megforduló kereskedők megismerkedtek a teával is, és hírét vitték Európába. Véleményük eleinte nem volt kedvező, láttak „valamiféle szárított füvet”, amely „valamivel illatosabb, mint a lóhere, de keserű ízű”. Szulejmán arab kereskedő a 9. században vitte először hírét a teának, de elismeréssel ő is inkább az ital szervírozásául szolgáló készletről szólt. A porcelán szót először Marco Polo használta 1284-ben, mivel az anyag csillogó fehér felülete emlékeztette őt a porcella nevű tengeri kagylóra.

Az első részletesebb teaismertető 1565-ben jelent meg Giovanni Battista tollából, a növényt, magát azonban először 1610 körül szállították Európába a Holland Kelet-Indiai Társaság hajói. A drága, fejedelmi udvaroknak szánt tea szállítására – és kereskedelmére – is a holland társaság szerzett monopóliumot. Európa nagy városaiban a hollandok jóvoltából ismerték meg a teát, később azonban hamar vetélytársra leltek az angol és francia hajósokban. A tea kereskedelmi árucikké válását elősegítette, hogy a kínai kormány – a selyemmel ellentétben – kivitelét nem korlátozta. A tea kényes árucikk volt, gyakran megsínylette az utazást. A tengeri útra szánt teát tűz fölött erősebben szárították ki, hogy a nedves, sós levegő kevésbé károsítsa. Ezután papirosba göngyölték, majd gyékénnyel burkolt faládákba helyezték. Az értékesebb fajtákat a hajó belsejében, az olcsóbbakat pedig a hajó falához közel szállították. A legértékesebbek ólomládikában utaztak.
 
Az első időben a teának nem ismerték az elkészítési módját, előfordult, hogy a kiázott leveleket kenyérrel ették, a forrázatot pedig kiöntötték. Máshol hordóból mérték a teát, akár a sört. 1658-ban, Londonban látott napvilágot egy újságcikk a tea kávéházi árusításáról, és az ital helyes elkészítési módjáról. (Az angolok ebben az időben még nem ismerték a teáskannát, a tea-pot szó nyelvükben – a Nagy Oxfordi Szótár szerint – 1705-ben jelent meg.)
 
Ezekben az időkben, Londonban több mint kétezer (!) kávéház működött, a konzervatív angolok azonban meglepő gyorsasággal tértek át a teafogyasztásra. A legpatinásabb céget Thomas Twining alapította 1706-ban, az Arany Oroszlánhoz címzett teaházában fogyasztani és vásárolni is lehetett. Üzletük ma is látogatható a Strand utcában, Londonban. Teakeverékük, az Earl Grey ma is világhírű, receptjét Grey gróf, az akkori miniszterelnök kapta egy kínai mandarintól, kinek életét egy angol diplomata mentette meg. A teázás szokása gyorsan beépült az angol hétköznapokba, a "five o´clock tea" idejét soha nem mulasztották volna el, de az igazi angol utazásaira is magával vitte kedvenc teáját és főzőjét. Idővel London vált a világ teakereskedelmi központjává. Amerikát is az angolok ismertették meg a teával, (a magas teavámok elleni tiltakozásul 1773. december 16-án az amerikai lakosok a tengerbe szórták a frissen érkezett teát, a megmozdulást Bostoni teadélután néven ismeri a történelem.)
 
A tea csak rövid ideig volt a kiváltságosok itala, népszerűvé vált a munkások köreiben is, olyannyira, hogy az 1800-as évek elején már húszmillió font teát importáltak Angliába.
 
Európába azonban nemcsak hajóval érkezett a tea, hanem karavánúton, Szibérián keresztül.