Teaturizmus Yunnanban - puer tea – 2016 tavasza
Amint éppen 2016 tavaszi teái lassan a világ teafogyasztóinak teáskannáiba kerülnek, jó alkalomnak tűnik, hogy a Yunnanban eltöltött tavaszt áttekintsem.. Bár technikailag még nem ért véget, de most, hogy mindent préselnek és csomagolnak, az az érzésem, a rohanásnak vége. Az utcák sokkal csendesebbek, és a teaturistákkal tömött luxus terepjáróknak nyoma sincs. Az évnek ezt a részét sokkal jobban kedvelhető. Évről évre nő a kora tavaszi teaturisták száma, akik meglehetősen felforgatják a vidéket.. Mindenféle fesztiválokat, partikat rendeznek. Ebben az évben inkább, hotelszobámba visszavonulva teáztam egész este, ahelyett, hogy alkoholgőzös vacsorákon vettem volna részt, tömött karaoke termeket látogattam volna, vagy távoli ismerősökkel találkoztam volna. Úgy tűnik, hogy minden évben megjelenik egy-két új ember, aki egy, talán két évig készít teát, és utána nyomát se látni. http://www.tea.hu/webaruhaz/tea/pu-erh-korong
A turisták egyre nagyobb számban áramlottak ide az elmúlt néhány évben. Mióta Laobanzhangnak ATM-je lett, egyre több és több turista árasztja el a falut minden tavasszal. Legtöbbjük túl sok pénzt költ gyenge minőségű teára. Alig hittem el, mikor hozzám közel álló laobanzhangiak elmondták, mennyit keresnek néhány kiló tea eladásával. A Nannuo-hegyen ugyanez zajlott. Nannuo, mely közel fekszik mind Menghaihoz, mind Jinghonghoz, egy turisták számára nagyon könnyen elérhető hely. A teafarmerek jól értenek hozzá, hogyan lehet a turistákat rászedni, és így mindig nagyot aratnak.
Egy farmer azzal hencegett, hogy a fiatal fáik anyagának nagy részét kis papírzacskókba tették, 700 grammot ebből, 900 grammot abból, majd egyedüli ősi fáról származó teaként címkézték fel. Ezeket a zacskókat néhány száz dollárért adták el turistáknak. Nem mondhatom, hogy hibáztatom őket. Ha elektromos áram nélkül nőttem volna fel, és hirtelen gazdag városi (tuhao) kínai turisták pénzzel tömött Louis Vuitton tárcákkal kopognának az ajtómon, valószínűleg a 2000 éves fákról kezdenék el mesélni nekik, melyeket csak nekik szedtem le. És valójában lehet, hogy mindenki számára nyerő a helyzet. A turisták csupán egy mementót szeretnének és valószínűleg amúgy sem tudnak sokat a Puerről. A farmerek részben teát, részben élményt adnak el nekik. Amíg a farmerek sokat keresnek a tuhao turistákon, én örülök a hazugságaiknak.
Mellékesen jegyzem meg: ha ezek a turisták vennék a fáradságot, fontos teavásárlási tippeket tanulhatnának. Például ha az „egyedüli fa” vagy az „ősi” szavakat hallják, meneküljenek.
Akármilyen gyanúsak is a fent említett gyakorlatok, a teaturizmus áldás a farmereknek. Egy farmer, akivel évekig dolgoztam együtt, április közepe előtt eladta az összes teáját, majdnem mindet turistáknak és sokkal magasabb áron, mint amilyenen a hozzám hasonlóknak vagy a maocha vásárlóknak adhatta volna.
Teafák kora és leírása
Érdekes volt figyelnem ahogy az emberek leírják a fáik korát. És cinikussá is tett azt illetően, hogy sok fa hány éves is valójában. Egy anekdotai példa: egy árussal osztoztam egy farmer egész termésén tavaly. Néztem a csomagolásait, melyek hátuljára ezt írta: „100-300 éves fák, xiaoshu [kicsi fa]”. Ezt több okból kifolyólag is mókásnak tartottam. Először is, a termés legjobb esetben is 30 éves fákról származott. Másodszor, kicsi fa? Milyen hibbant a piac, hogy bárki is „kicsinek” tekintene egy 100-300 éves fát? A 100-300 éves fák nemcsak, hogy nem kicsik, de ritkák és drágák is. A 100 év fölötti fáról származó teaként eladott tea nagy része nem 100 év fölötti fáról származik. Természetesen nyaggattam a nevetséges állítása miatt a fa koráról. Azt mondta: „Mit akarsz, mit csináljak? Nincs választásom. Mindenki más 1000-2000 évet ír a csomagolásra. Ha én 30 évet írok, senki nem veszi meg!”. És igaza van. Ugyanez a mentalitás folyt be a nyugati piacra is. Az emberek valahogy azt gondolják, hogy a 70-100 éves tea „mindennapi” vagy „tipikus”. A magas háromjegyű és négyjegyű számokkal dobálódzó árusok miatt az embereknek borzalmas elképzeléseik lesznek azt illetően, hogy milyenek is a valódi teafák, illetve, hogy mennyi öreg fa termés is van valójában. Nem az én dolgom elűzni ezt a képtelenséget, de érdemes elismételnem, amit már százszor elmondtam korábban: figyelmen kívül kell hagyni a csomagolásokat, a történeteket, kort, méretet, faluneveket. Ezek nagy része értelmetlen. Csak a teára kell koncentrálni.
Áringadozás
Az ártendenciák összhangban vannak azzal, amit korábban írtam. A gyenge minőségű termékek ára picit csökkent. A jó minőségű, öreg fáról vagy híres faluból származó teák ára stagnált vagy nőtt. Néhány falu terméke, mint például Xiguié, kifejezetten folytatta az árbéli növekedést. Néhány kevésbé ismert terület árai megmaradtak vagy leestek. A piac egészen stabilnak tűnik. A jó minőségű teák magasabb árat követelhetnek meg, mivel nagy részük előállítása limitált és általában a tehetősebbek vásárolják őket. A gyengébb minőségű teáknak törekedniük kell a fejlődésre, ha magasabb árat akarnak a jövőben. A rosszabb minőségű teákból túltermelés van, viszont igazi piacuk nincs.
Forrás: Two Dog Tea Blog