Filteres szénák, szalmák tesztje

A filteres tea körülbelül olyan minőséget képvisel a teák között, mint a dobozos cigaretták dohánya a dohányok között: elég nehéz még csak elképzelni is, hogy rendes, jó minőségű anyag kerül a párszáz forintos dobozokba, amikor már a tisztességes középmezőnyt is jóval többért lehet eladni más formában. Hogy ez az előítélet mennyire állja meg a helyét, arra kerestük a választ a filteres fekete tea tesztben

Elöljáróban néhány általános megjegyzés:

Eleve nem lehetnek különösebb elvárásaink egy teával kapcsolatban akkor, ha a dobozon az égvilágon semmiféle információt nem kapunk a levelek származási helyéről, fajtájáról, a szokásos marketing bullshiten kívül. A tesztelt teák közül érdemi információt a filterek tartalmával kapcsolatban egyik márka sem adott. Az nem érdemi információ, hogy "indiai", meg hogy "fekete tea", még akkor sem, hogy ha ilyen teát nyilván nem azok vásárolnak, akiket gyerekkorukban az asztal körül kergettek, ha nem tudták, mi a különbség az SFTGFOP First Flush Darjeeling, és a BOP Assam között. Szóval amikor egy teáról a gyártó cég marketingese sem tud többet kitalálni, mint azt, hogy fekete, meg hogy India, akkor ott komoly élményre ne számítsunk. A másik lelombozó élmény akkor éri az embert, ha veszi a fáradságot, és szétbont egy filtert: az abban található törmelékről nehéz elképzelni, hogy nem szívlapáttal hányták be a futószalag mellől a filterezőgépbe, vagy ahova szokták. A harmadik szomorúság meg akkor éri az embert, amikor elkezd végig kóstolni egy sor ilyen teát, és egy két kivételtől eltekintve, még csak különbség sincs a főzetek között. Tehát nem az, hogy az egyik mondjuk máshogy rossz, mint a másik, és a harmadik ebben kicsit rosszabb, mint abban, hanem mindegyik pontosan ugyanolyan módon volt kellemetlen, úgyhogy nem szabad csodálkozni, ha a leírások során önismétlésekbe bocsátkozunk.

Lipton Green Label

Az íze erőtlen, halas, semmilyen komoly karakter, túlságosan csersavas.

Ahmad English Breakfast

Színe mélyvörös, illata citromos, bergamotos - utólag a dobozról kiderült, hogy azért, mert valóban enyhén bergamottal ízesítették. Ezzel önmagában egy probléma van: az English Breakfast teákat nem szokták bergamottal ízesíteni. Az Earl Greyt például szokták, úgyhogy ha valaki odavan a bergamotért, akkor azt fog inni, ha viszont valakinek a hátán feláll tőle a szőr (mint például nekünk), akkor az annyira nem fog örülni annak, amikor szembejön a narancsszörp a szájpadláson. A tea ízében is érezhető a narancsos aroma, azon túl viszont nincsen semmi, csak a töméntelen csersav szárít áthatolhatatlan kérget az ember nyelvére.

Thé Melange Anglaise

Kávés illat, karemelles szín, a dobozon található kis rajz szerint Indiából származik a tea, be is van nyilazva Darjeeling és Srí Lanka (az egyik legészakibb, és a legdélibb régió), hogy onnan. A filteres teák közül legelőször az árával tűnik ki, merthogy annyiba kerül, amennyiért teaboltban már 100g közepes assamot lehet kapni (és ebből a perspektívából, ahonnan most nézzük a dolgokat, a közepes assam is mount everesti magasságokban trónol). A tea íze friss, savas, nem olyan brutális, mint az előző, van egy kis faillat is.

Lipton Yellow Label

Kicsit assamos-melaszos illat, határozott keserűség. Brutálisan csersavas, friss szénaszag.

Sir Morton Classic Label

"Gyorsan kioldódó magas minőségű teakeverék.", ezt mondja a doboz, mi pedig beletemetjük arcunkat a csészéből áradó jellegtelen szagba, amit egyikünk a citromos menzateához hasonlít citrom nélkül. Nem savas, nem szárítja a szájat, ami pozitívum.

Julius Meinl Indiai Tea

Az első tea, ami kicsit olyan, mintha emberi fogyasztásra szánt füvekből készült volna, sőt, egyikünk még emlékszik is olyan teaházra Budapesten, ahol ehhez kicsit hasonló Assamot lehetett kapni. Van benne egy könnyű, fanyar, zöldgyümölcsös zamat, olyan, ami a félig érett (már nem zöld, de még kemény, inkább sárga, és cirmos) cseresznye után marad az ember szájában. A szerkesztőség egyetlen teabuzija, aki évek óta napi szinten fogyaszt teát, ennél az egynél érezte azt, hogy egy esetleges zombi apokalipszis idején, harctéri körülmények között hajlandó lenne meggondolni a rendszeresítését.

Stamford

"Csónaklakk, vegyszer, silószag, masszív siló szag, de így rá lehet könyökölni, ha érted, hogy mondom" Ízre nem olyan borzasztó, mint illatra, de semmi említésre méltó. Mondjuk az már ebben a ligában nagy szó.

Twinings Prince of Wales

Az illata kicsit bergamotos, nagyon savas, semmi kesernye. A Prince of Wales eredetileg nem indiai, hanem kínai keverék, ezért is lógott ki a sorból kicsit. De annyira nem, hogy ennél több szót legyen érdemes vesztegetni rá.

Összegzés

Nyilvánvaló Kapitány Közhely Kapitánnyal szövetkezve jelenti, hogy mint mindennél, a teáknál is igaz, hogy a minőséget meg kell fizetni (kivéve a fair trade-nél, mert ott elsősorban az eszmét kell megfizetni, és így a minőségre már nem jut pénz). Szerencsére ebben itthon azért van jó és megfizethető középmezőny, nemcsak az alsókategóriának is szomorú filteres liga, meg 100g/sok ezer forintos, dűlőszelektált, indiai szűzlányok ujjbegyei között hengergegett SFTGFOP1FTGOP1 Superior Grade First Flush Selection. Bemegyünk bármelyik budapesti teaházba, és az ott kapható Assamok, őszi szüretelésű darjeeelingek, nilgirik, vagy alsóbb kategóriás Yunnanok ezer forint körüli, vagy annál pár száz fotinttal többért beszerezhetőek. És noha ez természetesen nem csúcsminőség, még csak nem is az a liga, minőségben és élvezhetőségben köröket vernek bármire, amit ebben a hagyományos filterben árulnak. Érdemes megpróbálkozni azokkal.

Forrás: Origo - Susanszky Iván