Jó minőségű víz (zöld teáknál alacsony ásványtartamú forrásvíz, gleccser víz) megfelelő hőfokon és a megfelelő főzési (szaknyelven infúziós) idő alapvető fontosságú egy ízletes tea készítésekor.

• Először melegítsd fel a teáscsészét, kannát (egyszerűen önts a teáscsészébe és kannába forró vizet, s hagyd állni egy percig.)
   
• Használj friss, hideg vizet. Gyenge vízminőségű területeken üveges vagy többször forralt szűrt víz a megfelelő. Sose tölts vizet a forróvíz csapból. Folyasd a vizet pár másodpercig, amíg igazán hideg és friss lesz; ez biztosítja, hogy a víz oxigénnel megfelelően telített legyen ahhoz, hogy a tealevelek ízét tökéletesen kioldja!
   
• Forrald a vizet amíg zubogva nem forr! Ugyanakkor ne hagyd sokáig forrni, mert a víz kiforrja az ízt felszabadító oxigént, aminek is egy sekélyes ízű tea lesz az eredménye. Öntsed a forró vizet a tealevelekre.
   
• Hagyd ázni 2,5-5 percig (a zöld teákat kicsit hidegebb vízben, ott is csak 0,5-1,5 percig áztatjuk a keserű íz elkerülése végett).
   
• Ne spórolj a teafűvel, inkább higítsad egy picit a túl erős főzetet!

A népi gyógyászatban évezredek óta alkalmazott növények antioxidáns hatását vizsgálva brit kutatók megállapították, hogy a fehér tea, a csodamogyoró és a rózsa valóban sok gyulladáscsökkentő, antioxidáns összetevőt tartalmaz.

A londoni Kingston Egyetem kutatói huszonegy növény kivonatát vizsgálták laboratóriumban. A legtöbb antioxidáns hatóanyagot a fehér teában, a csodamogyoróban (Hamamelis virginiana) és az egyszerű rózsában találták. E három növényi kivonat hatását ezért tovább vizsgálták emberi sejteken is. Arra kerestek választ, hogy a gyulladáskor keletkező interleukin-8 elnevezésű vegyület termelődését milyen mértékben szorítják vissza a kivonatokban lévő hatóanyagok.

Tovább a fehér teák oldalára >>

A tea koffeintartalma nagy változatosságot mutat teafajtánkét de akár az elkészítés mikéntje is befolyásolhatja. A tea növény (camellia sinensis) természetes módon tartalmazza a koffeint.

A víz hőfoka és az áztatási idő alapvetően befolyásolja teánk koffein tartalmát. Így aztán a fekete és oolong teák többet tartalmaznak, mint az alacsonyabb forrázási hőmérséklettel rövidebb ideig készülő zöld és fehér teák.

A tea az egyetlen növény, mely L-teaint is tartalmaz, mely a koffeinnel együttműködve nyújtja a kellemes élénkítő hatást. A teaninnak köszönhetően ugyanakkor relaxált, de mégis éber állapotba kerülhetünk: kitisztulnak a gondolatok és fokozódik a koncentráció, bármilyen káros hatástól mentesen. A koffeintartalom kérdése persze igencsak bonyolult, hiszen a koffein együtt hat például a cukorral és a tanninokkal.

Lássuk típusonként a teafajtákat:

Fekete tea: 60-90 gr. csészénkét, látható hogy egy erős fekete tea megközelíti a kávé 100 gr koffeintartalmát, tehát például egy erős Assam TGBOP tökéletes választás kávénk kiváltására.

Oolong tea: 50-70 gr. közepesen erős koffein tartalmát tekintve.

Zöld tea: 35-70 gr. elég nagy szórást mutat, egy könnyű japán zöld tea vagy egy testesebb kínai, pédául Gunowder Temple of Heaven között. Itt meg kell említenünk a matcha teát mely magasbb koffeinmennyiséggel bír, hiszen a teljes őrölt tealevelet elfogyasztjuk.

Fehér teák: 30-50 gr. ezek tartalmazzák a legkevesebbet, így akár lefekvés előtt is bátran fogyasztható, rendszeres tea vagy kávé fogyasztók akik már hozzászoktak a koffeinhez nem fognak élénkítő hatást észlelni.

Gyümölcstea: 0 gr. hiszen nem tartalmaznak teanövényt, kizárólag gyümölcsök keverékéből készül, így gyerekek is bátran fogyaszthatják, különösen népszerű Natúr gyümölcsteánk, mely semmiféle ízesítő vagy adalékanyagot nem tartalmaz és nagyon kellemes gyerekek által kedvelt ízvilága van.

Az igaz "teát" a Camellia Sinensis (teacserje) leveleiből főzik. A növényt először Kínában kezdték termeszteni több mint kétezer éve; az ország déli erdeiben őshonos ez a fa (igen, fa!), vadon él továbbá Indiában, Vietnámban. Kínai szerzetesek hoztak létre ültetvényeket Japánban, európai (leginkább angol) kereskedők Indiában, Sri Lankán (Ceylon) és más országokban. Mára már több mint 3000 féle teát ismerünk (és vagy kétszáz növényfajtát - szaknyelven klónt), mind-mind különböző jellegzetességekkel - neveiket (a kínai fantázianeveken túl) a termesztés helye után kapták. A zöld teához a frissen szedett leveleket meggyúrják, majd gőzöléssel vagy serpenyőztetéssel szárítják. A fekete tea meggyúrt levelei szárítás előtt egy szauna-szerű kamrában megerjednek. Az Oolong tea leveleit nem hagyják teljesen megerjedni (a levél karimája válik barnává), a fehér tea leveleit (a bolyhos rügyeket) pedig általában egyszerűen a napon szárítják, gyúrás nélkül.A speciális fogásoknak természetesen se szeri, se száma, a minőséget mindenütt rendkívűl erős szüreteléskori válogatással biztosítják. Persze a roszabb minőségű tea is bekerül valahová...

A herbateákban valójában nincs igazi tealevél, mivel ezek rendre a világ sok részéről származó gyógynövények és fűszerek keverékéből állnak, mint például a rózsabimbó, menta, trópusi hibiszkusz, kínai vagy ceyloni fahéj és még sok minden más. Ekkor a természetes növényi hozzávalók keveréke segítségével születnek meg a különleges ízek és színek a halovány-sárgától a mélyvörösig.

Az indiai és ceyloni teák hagyományos osztályozásáról van szó. Egy tea amely az 'SFTGFOP1' megjelölést viseli egy különlegesen finom első osztályú aranyrügyű fekete tea - . (Super Fine Tippy Golden Flowery Orange Pekoe - grade 1). Szemmel is jól látható ez az assami teákon. Bővebb magyarázatért lásd a Mi is az a "SFTGFOP1"? lapot (angolul). Itt utánanézhetsz a teák különböző osztályainak, illetve az osztályozás bonyolult rendszerének.

A tea növénynek sötétzöld, lándzsaformájú, bõrszerűen csillogó és finoman fogazott levelei vannak. A levélrügyek egy selymes piheszerű anyaggal vannak körbevéve. A teának fehér, rózsaszerû virága van, a növény jól viseli a jelentõs hõmérsékletkülönbséget a nappal és éjszaka között ugyanúgy, mint a gyakori csapadékot és a magas páratartamú levegõt. A teatermesztéshez megfelelõ hõmérséklet tartomány 18-30 Celsius fok közé esik. A teacserje latin neve: Camellia Sinensis. Már e név is mutatja, hogy rokona az ismert Caméliának. Az utóbbi idõben a vadon növõ cserjék elõfordulása szerint a teának négy fajtáját különböztetjük meg. 4, botanikailag egymással szoros rokonságban lévõ fajtát különböztetünk meg, Sir George Watt nyomán,aki kimutatta,hogy ezek mind egy fajhoz tartoznak.

Indiai teanövény
Az indiai Thea assamica faj, mely vadon is nõ a dzsungellel borított vidéken, ha nem nyírják kb. 20 méter magas egytörzsû fa, és mintegy 40 éves korig él. Levelei tenyérnyi méretűek, kétszer akkorák, mint a kínai növényé. Az ültetvényeken az õshonos növény és a kínai klónok keresztezésébõl származó (különféle) cserjéket telepítenek.

Kínai teanövény
A kínai teanövény, Thea sinensis, természetes körülmények között metszés nélkül kb. 3 méter magasra nõne.Nemesített,háziasított növényt jelölünk ezzel a névvel, mely viszonylag fagyérzékeny, levelei kis méretüek.

Kambodzsai teanövény
A laoszi és kambodzsai dzsungelben is rábukkantak teacserjére. A kambodzsai teanövény, Thea cambodiensis lasiocalyx, egy vadon létrejött hibrid, természetes körülmények között kb. 3 méter magasra nõ. A teaipar helyenként további ellenálló tulajdonságokkal rendelkezõ hibridek elõállítására használja.

Quingmao teanövény
A teacserje a jégkorszak elõtti idõkbõl származik és ott maradt meg, ahova a jég nem ért el. Így a növény hazájának a yunnani és burmai hegyek számítanak. A vadon élõ teafák mellett léteznek nagy tiszteletnek örvendõ, kolostorokban és teakertekben álló õsi fák. Ne felejtsük, az õsi fáknak Kínában komoly kultuszuk van. A Jura-korban elterjedt ginko fa ma már sehol sem él vadon, és vannak 3000 évesre becsült példányai! A Quingmao teanövény, Thea sinensis spezd, délnyugat Kínából, Yunnan térségbõl származik. 800 éves teafák még ma is kitűnõ minõségû leveleket hajtanak az ismert Pu-Erh teához, melybõl néhány fajta hozzánk is eljut a boltokba. A "teakirály fa " a legöregebb az ismert teafák közül, 1700 éves és 32 méter magas. Ezek a fák a Thea sinensis eredeti, nemesítés elõtti képével szolgálnak számunkra. Fontos kiemelnünk, hogy több különleges teafajtát termelnek vad, vagy félig vad körülmények között, és ezen teák minden különbözõsége ellenére közös jellemzõ a vadabb, cserzettebb íz - ennek eltüntetését szolgálta a nemesítés.